A TÉGLA és a társadalmi fejlődés kapcsolata

A tégla a legtermészetesebb építőelem: alapanyaga, az agyag, eredeti formájában megtalálható a természetben! A gyártási eljárás - az agyag formázása majd kiégetése - az évszázadok során nem változott, csupán kifinomultabb lett és korszerűsödött! Téglát legkorábban, az ókori Egyiptomban, a Nílus iszapjából készítettek! Ezt formázták és a napon szárítottak ki. Égetett téglát a mezopotámiaiak használtak először, Krisztus előtt 4000 évvel! Tehát a tégla több mint 6000 éve áll az emberiség szolgálatában!

A tégla épületdíszítő jellegű alkalmazását az iszlám kultúrákban!

Nagyon hosszúra nyúlna a történet, ha a tégla fejlődését olyan kultúrákban is nyomon követnénk, mint pl. Perzsia, India, Indokína, Kína, vagy az iszlám térség. Különösen az iszlám kultúra fejlesztette a tégla ornamentális alkalmazását mesteri fokra! Olyan szintre, amit a későbbi korok, talán soha többé nem tudtak elérni! Említésre méltó, hogy Kínában kialakult egy másfajta fejlődési irány: itt először a tetőből és ezzel együtt a tetőcserépből lett uralkodó elem, amelynek nemcsak a lefedés és a védelem a feladata, hanem tulajdonképpen az maga az épület!

A tégla a Római birodalom terjeszkedésének egyik legnagyobb eredménye!

A téglakészítés művészetét egész Nyugaton a rómaiak terjesztették el! Ahová csak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglát. Ők fejlesztették ki, pl. a boltíves építést, aminek még ma is számos, kitűnő állapotban fennmaradt bizonyítéka van! (lásd a régi római vízvezetékek)

A téglaépítészet központjai a középkorban!

A téglagyártás ipari kezdetekor a XII. században, Lombardia, Franciaország és Németország jelentették a téglagyártás központjait. A román stílustól a gótikán át a reneszánszig a téglának, valamennyi építészeti stílusban, mindig is nagy jelentősége és kiemelt szerepe volt! Csodálatos épületek születtek a kézzel formázott téglából! Mindenek előtt az észak-európai országokban, úgy mint Észak-Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Skandináviában és Angliában vannak ennek ma is látható szép példái!

A téglagyártás és az ipari forradalom!

Az ipari forradalom idelyén jelentek meg az első téglagyártással foglalkozó könyvek, dokumentumok! Elkészültek az első gépek, amelyek segítségével olcsóbb lett a tégla és egyre szélesebb körű lett a felhasználása a társadalom minden rétegében! 

Az angolok fejlesztették ki a gépesített téglagyártást. Ezen a téren az úttörőnek számító fejlesztés, azonban Németországnak volt köszönhető! A berlini gyáros, Schlickeysen (1854) megalkotta a szalagprést! Friedrich Hoffmann építőmester 1858-ban porosz és osztrák szabadalomként bejegyeztetett körkemencéje volt azonban az igazi újítás!

Téglagyártás Magyarországon!

A legkorábbi feltárt téglaépítő kemencét a 13. századból ismerjük. Pókaszepetken (Zala megye) találtak a régészek egy téglaégetésre is alkalmas mészégető kemencét. 14. századi kemencék kerültek elő Dömösön (Pest megye). A Tiszalökön és Őriszentpéteren feltárt kemencék átmenetet képeznek a boksakemence és a mezei kemencék között. A téglagyártás szervezeti kereteit a 14. századtól a céhes ipar jelentette. A téglavetés földesúri vagy városi privilégium volt. A 19. században, a téglagyártásban is meghonosodott a vállalkozási forma. Kőbányán 1837-1838-tól kezdtek működni a téglagyárak. A körkemencés égetőmódszer a kiegyezés után terjedt el. A 19. század utolsó éveiben csak Budapesten 12 téglagyár működött. Emléküket őrzi Budán a Feneketlen-tó, amely eredetileg egy téglagyár anyaggödre volt!

A szomszédos Ausztriában, ami Magyarország számára több szempontból is történelmi jelentőségű, a téglagyártás Mária Teréziával kezdődött! Ausztriában és Nyugat Magyarországon 200 évvel ezelőtt még olyan "utazó" olasz családok kezében volt a téglagyártás, akik letelepedtek az agyaglelőhelyeken, és nem csupán készítették a téglát, hanem gyakran részt vettek a házak építésében is.! Hatásuk még ma is érezhető többek között régi parasztházak ornamentális pajtarácsozatán. Sokszor a téglakemencét az építkezés helyszínén állították fel. Később a grófságok és kolostorok saját téglagyárakat építettek, kizárólag a saját szükségletük kielégítésére. Ez magyarázatot ad arra is, hogyan állíthatott elő a több ezer téglagyár kb. 20. 000 féle téglatípust!

A modern téglagyárakban az automatikus vezérléstechnika fokozatosan kiszorítja az emberi munkát, s téglagyári munkások ma már elsősorban, mint karbantartó-felügyelő szakemberek dolgoznak, akik a gyártási folyamatokat figyelve tartják ellenőrzésük alatt a termelést. Ugyanakkor a téglagyártás még ma is művészet! Tankönyve nincs! A beállításokat tapasztalati úton határozzák meg! S a hagyományok átadása során szinte apáról fiúra szállva, az éveken átérlelődött szaktudásra mindig is igen nagy szükség lesz. A kifinomult 'művészi' érzékre azért is szükség van, mert majd minden gyár, különböző agyagbázisokra épül, amelyek meghatározó tulajdonságaikban - víztartalom, formálhatóság - jelentősen különböznek egymástól! A kibányászott agyagot általában deponálják, pihentetik, ahol az alapanyag homogenizálódik! A gyártási folyamatba bekerülő agyaghoz - a szükséges porózusság elérése céljából - adalékanyagot kevernek, például szenet és fűrészport, amely majd a kiégetéskor távozik a téglából. A Pápateszéri Téglaipari Kft igen szigorú környezetvédelmi technológiai előírásai csak tiszta anyagok, alkalmazását engedik meg. Ez azért fontos, mert ennek elégésekor nem keletkeznek a környezetet terhelő égéstermékek! A kellőképpen finomra őrölt, homogén és nedvesített agyagot azután formára préselik és vágják. A felesleges nedvességet szárítással vonják ki belőle, s mintegy 48 órával később kerül a kemencébe, ahol kiégetik. Mindez igen energiaigényes folyamat, amelynek fajlagos energiaigényét modern eljárásokkal igyekeznek csökkenteni. Így például a kemencében keletkező hőt használják a szárítóban is, s nagy gondot fordítanak a folyamatos termelésre, a gyárak állandó kihasználtságára.